Honnan tudhatod, az vagy-e? Milyen érzésekkel jár? Milyen eseményeket von magával? Milyen kihívásokat eredményez?
Nem tőlem származik a kifejezés, hogy “Lámpás”, én is csak úgy hallottam, de tetszik. Mit jelent a Lámpás-sors?
A Lámpás véleménye nem népszerű, mert egy kicsit mindig előrébb jár
A Lámpások nem azok, akik tömegeket megmozgatnak, hiszen a világ rendszerint közel sem áll készen a véleményükre. Néhány lépéssel a tömeg előtt járnak, és sosem egy kényelmes jövőt vetítenek az emberek elé. Tehát nem ők azok, akik rózsaszín szirupos Insta-posztokban azt üzenik, higgy magadban. A Lámpások vesszőparipája a fejlődés, ez viszont a tömegeket nem annyira hatja meg…
A Lámpás nem akar megmenteni
Aki Lámpás, úgy van vele, hogy tud valamit, de ez nem jelenti egyenes ágon mindenki megmentését. Nem akarja húzni magával az embereket, sokkal erősebb az arra irányuló fókusza, hogy jobb világot teremtsen. Empata a “világ dolgaira” vetített értelmében, de nem cipeli mindenki búját magával.
A Lámpás nem fél a sötétben
Azaz nem fél belemenni az ismeretlenbe, a nehézbe, számára a trauma nem letaglózó, hanem építő. A világ változásait inkább kihívásnak értelmezi, mint személye ellen irányuló ármánynak, és nem fél attól, ő mégis hogyan mászik majd ki a sötétből. Egyéni sorsának pozitív fordulataiban rendszerint teljesen biztos, így jobban leköti, hogy globálisan mi lesz.
A Lámpás az élre tör, de nem akar hatalmat
A Lámpások, attól eltekintve, hogy szeretnek utat mutatni, és mennek, mennek rendíthetetlenül előre, nem akarnak senki felett hatalmat gyakorolni. A választás szabadságát elsődlegesnek tartják; amihez viszont nem engednék, hogy az embereknek joga legyen, az a tudatlanság!
Megvan a mondás, hogy “és fény gyúlt a fejében?”
A Lámpásokat mozgatja az önmegvalósítás, de sokkal jobban az, hogy valami tudást adót hozzanak létre. Lámpásságod a legapróbb dolgoktól a világméretű ötletekig bármiben megnyilvánulhat, nem a terebélyesség, hanem a belső indíttatás a lényeg.
Ha Lámpás vagy, az emberek “ki akarnak szedni belőled”
Egy Lámpás sosem az lesz, akit nyíltan istenítenek, hanem az, akit titokban irigyelnek. Akire magukban azt mondják, “tetszik az élete, nekem is valami hasonló kéne.” Ezt azt eredményezi, hogy a lámpásokat szívesen utánozzák hivatkozás nélkül, sőt: sokszor az ember maga sem veszi észre, hogy épp egy Lámpást majmol, és nem saját ötletből építkezik.
A Lámpás eredendően “szerencsés” alkat
Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek meg a maga veszteségei, nehézségei, kudarcai, kényszerei és fájdalmai – cseppet sem ezt! Viszont a Lámpás belső késztetései, belső küldetéstudata mindig erősebb lesz annál, minthogy feladásba fullassza a törekvéseit. Épp ezért, a Lámpásról azt érezheti az ember, kimondottan szerencsés, mindig talpra esik, neki minden összejön.
*****
A festmény a Bagolyablak Galéria része.
Ha többre vagy kíváncsi – művészetre, lélekre, szimbólumokra -, várlak az Instagram oldalamon is! KÖVESS IDE KATTINTVA.
A kényelem az emberi életben mindig nagy úr volt – az enyémben is. Csak épp nem mindegy, hogy az ember elmegy szabadúszónak, hogy ágyban lehessen kényelmesen reggel 9-ig; vagy szürke ködben tapogatózik élethosszig, mondván, azt az utat legalább ismeri. Így pedig valódi fejlődéstörténeteket sem ér el.
Természetesen nem nevezem magam profi festőnek. Én ezt sosem tanultam, és eltekintve pár kamaszkori absztrakt próbálkozástól, nem is fogtam ecsetet mostanáig. Tavasszal viszont utolért a felismerés, hogy van saját stílusom, saját “technikám”, legyen szó ecsetmozgásról vagy különféle festőeszközök alkalmazásáról. Miközben a képeimre gyakran jelezték vissza: ÉLNEK. Én pedig új életre keltem általuk. Amiben biztosan szerencsés vagyok, hogy félprofi festőművész volt a felmenőim közt, konkrétan az egyik nagyapám személyében, ami azért egyértelműen jó kézügyesség-pedigré.
